A kiégés

Amikor munka teherré válik és a mindennapok csak a "túlélésről" szólnak, amikor már összehúzódik a gyomrunk, felmegy a pulzusunk, ha csak a munkánkra gondolunk, nos ott már vagy nagyon közel van a kiégés, vagy már benne is vagyunk. Sokan nem a túl sok feladattól égnek ki, hanem attól, hogy elveszítik a miérteket. Az együttműködés helyét konfliktusok váltják fel, a cél helyét pedig a kényszer. Már nem valami fontosabb célért dolgozunk, hanem csak a pénzért és úgy tűnik, amit csinálunk, elvesztette a jelentőségét, értékét. A kiégés nem gyengeség. Inkább egy belső vészjelzés, amely azt súgja: valami kibillent az egyensúlyból. Különösen gyakran fordul elő azoknál, akik a legtöbbet adják magukból – csendesen, következetesen, szívből.
De mi is az a kiégés valójában? Vizsgáljuk meg a jelentést. A tűz csak akkor hasznos, ha a megfelelő körülmények is biztosítottak. Ha nem tápláljuk, kialszik. Ha túl sokat adunk neki, felemészt. Így van ez velünk is. Ha nem vigyázunk magunkra, előbb a lelkünk fárad el – aztán a testünk is jelzi, hogy elég volt. Ahhoz, hogy ne égessük el önmagunkat, ne égjünk ki, időben kell reagálnunk. A változás első lépése: felismerni, hol tartunk valójában. Ehhez önismeretre, őszinte szembenézésre és nyitottságra van szükség. A megszokott rossz is lehet komfortos – azonban sosem következmények nélküli. A munka akkor szolgálja fejlődésünket, ha összhangban van a belső céljainkkal. Sok körülmény, élethelyzet kényszernek álcázza magát és mi még be is magyarázzuk magunknak, miért is jó nekünk a már káros munkahely. Természetesen nem kell átgondolatlan lépéseket tenni, azonban tudatosan tervezni és megteremteni a változás lehetőségét nagyon fontos, mert a kiégés eleinte csak a háttérben "dolgozik".
Ne várd meg, míg a csendes jelzések ordítani kezdenek!
Fedezd fel a belső világodat, nézz szembe a tényekkel, tervezz tudatosan és indulj el az igaz utadon még ma!